ribar laszlo írta itt:

olyan beruhazasra fordit a jelenlegi kormany,amely meg fogja dragitani a villaos energiat,nem beszelve a kornyezeti hatasra,ha bekovetkezik egy komolyabb meghibasodas.vannak most mar kornyezet kimelobb megoldasok,mint a napalemes rendszerek,szeleromuvek,g eotermikus lehetosegek,sajnos ezeket figyelmen kivul hgyjak,de miert?-

Válasz

Ha a Nagyhatalmak akarnák vagy legalább engednék, már lehetne fúziós reaktor.Ami állítólag nem sugároz.

Válasz

Kostyál László üzente

Tisztelt Dorogi László!
Ami az atomhulladék sorsát illeti ilyen megvilágításban már egész másként mutatja magát a"menyasszony fekvése". Mindenhol elmondom ahol csak lehet.Nagyon félek attól is, hogyha a régi reaktorokat fel újítsák és a felújításhoz lesz-e ehhez értő begyakorolt szakember gárda.Ilyen munkáknál sok az előre nem látható esemény.Itt csak egyszer kell tévedni és akkor nekünk annyi.Ez olyan lesz mint amikor az orvosok az első szív átültetés gyakorolták,csak ott a veszteség ehhez képest majd nem nulla.

Előzmény

Válasz

Az átverés az atomerőműnél egyszerű!
Ha csak a létesítés+üzemanyag költségét nézzük (ezt szokták közzétenni), akkor
az elmúlt 10 évben 11Ft/kW, azaz a gázárnál olcsóbbat tesznek közzé!
De ha az átmeneti, pláne végleges tároló költségéről volna szó, akkor enek rövid távon 5-10-szerese, hosszútávon (min.300év) kiszámíthatatlan vonzata van!
Az igazi átverés nem annyira a hitel feltételek, hanem a rádióaktív hulladék 300 éves tárolása, mivel az nálunk maradna!
TE-HÁT ezt csak dilettánsok nevezik jó üzletnek! Nem is annak hívják, hanem az évszázad üzletének,
no persze akárhonnan nézzük az, mert ingyenáramnak tűnik ma, mert csak 30 évre kell kifizetni,
de mert így jóval többet kell érte adni, és lehet, hogy sohasem térül meg!
De a legdurvább, hogy a hason és az igazság odaát lesz, a hulladék és kezelése kiicsiny országunknak okoz majd gondot!
Nade a hazai atom-lobby mára kivénült vezérkara egyértelműen önmaguknak állítanak műemléket. Persze feltámadásban nem hihetnek, Sugár-károsodottak!

Előzmény

Válasz

Én is találtam egy ide vonatkozó, háttér-elemző cikket...
Nyomós okok: ezért volt sürgős a paksi döntés?

http://www.168ora.hu/buxa/atomeromu-roszatom-fidesz-kormany-123537.html?fejezet=0

A paksi beruházásról szóló döntést a Fidesz úgy zavarta át 3 nap alatt a parlamenten, hogy alapvető információk nem álltak a képviselők rendelkezésére. A tűzhöz közeli körökben terjedő szóbeszéd szerint Orbánéknak több nyomós okuk is volt arra, hogy a lehető leggyorsabban, még a hazai és uniós választások előtt kész helyzetet hozzanak létre.
Aligha képzelhető el egy valódi demokráciában, hogy a hatalmon lévők megfelelő előkészítés és szakmai, társadalmi konzultációk nélkül, puccsszerűen döntsenek az ország életét hosszú évtizedekig nagymértékben meghatározó gazdasági kérdésben. Az unortodoxia jegyében nálunk ez is megtörténhet, elég hozzá a gátlástalan felső akarat és az önálló akarat nélküli parlamenti szavazógépezet. A paksi új blokkokról szóló jóváhagyó döntést úgy fogadta el az Országgyűlés fideszes többsége, hogy semmilyen energetikai és gazdaságossági elemzés nem támasztotta alá a beruházás szükségességét, és annak részleteiről hiányoztak az alapvető információk. Amit kormányzati részről megtudhattunk az oroszokkal született megállapodás kapcsán, az részben túl általános, részben pedig közönséges hazugság.

Nincs meggyőző válasz a legnyilvánvalóbb kérdésekre: valóban szükség van-e a paksi bővítésre, azaz az atomenergia melletti, legalább fél évszázadra szóló elkötelezettségünkre? Ha esetleg igen, mennyibe fog ez nekünk kerülni, megéri-e egyáltalán összességében a GDP mintegy 15 százalékát erre a projektre fordítanunk, nem lehetne-e ezt a pénzt más irányú energetikai beruházásokra, például a megújuló forrásokat fejlesztő és a felhasználást takarékosabbá tevő projektekbe fektetnünk? Hogyan akarunk alkalmazkodni az energetikai világtrendekhez, az atomerőmű a jó stratégiai irány vagy talán egészen más?

Ezekre a kérdésekre nem egyszerű válaszolni, ezért van szükség a hasonló jelentőségű döntések előtt alapos, körültekintő vitára és előkészítésre, ami nálunk teljesen elmaradt. Orbánék hivatkoznak ugyan a 2009-es parlamenti határozatra, de az éppen erről a komoly előkészítésről szól, nem pedig magáról a beruházási döntésről. Hírek szerint készültek is bizonyos elemzések, amelyek viszont nem nyilvánosak, mert azt mutatják ki, hogy új paksi blokkok építése a jelenlegi és várható árviszonyokat figyelembe véve soha nem térül meg, azaz a költségek alapján jóval drágábban termel áramot, mint ami a piacon más forrásból beszerezhető.

Erre a következtetésre juthat egyébként bárki, aki az eddig megismert adatok alapján kalkulálni próbál. Annyit megtudtunk, hogy a tízmilliárd eurós orosz hitelt 21 évre kapjuk átlagosan 4,5 százalékos kamattal /a sokat bírált, hasonló nagyságrendű IMF-hitel átlagos kamata 2,5 százalék volt/. Ez hazánk mostani hitelképességét és kockázati felárát tekintve nem rossz kondíció ugyan, de könnyen kiszámolható, hogy 21 év alatt közel 5000 milliárd forintot kell visszafizetnünk, feltételezve 300 forintos euró árfolyamot, ha ennél gyengébb lesz a forint – most is az –, még nagyobb a teher. Ez önmagában évi csaknem 250 milliárdot jelent, ami több mint másfélszerese Paks jelenlegi teljes éves bevételének. Ehhez jön még a kiegészítő, hálózati, atomhulladék tárolói és egyéb beruházási költség, valamint maga az üzemeltetés. Óvatos szakértői becslések szerint ahhoz, hogy a beruházás nullszaldós legyen, a mostani áramár duplájára lesz szükség.
Közönséges hazugság tehát, hogy Paks olcsó áramot fog adni. Orbánék ezt azzal a trükkel próbálják elérni, hogy az orosz hitelt úgymond nem fogják ráterhelni az atomerőműre, hanem külön államadósságként kezelik. Ezzel ismét hülyének néznek mindenkit, mert hiába nem jelenne meg ez a költség közvetlenül az árban, a törlesztést úgyis mi fizetnénk, az ország adófizető lakosai. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy ez a konstrukció egyértelműen ellenkezik az uniós szabályozással, amely tiltja az ilyen jellegű állami támogatást. Elkerülhetetlen tehát a kötelezettség szegési eljárás ellenünk, a döntés pedig előre borítékolható, lásd például a Malév ügyét, ahol a légitársaságnak tízmilliárdokat kellett volna visszafizetnie. A Fidesz-kormány ezt úgy oldotta meg, hogy hagyta bedőlni a Malévot, ezt viszont Pakssal aligha teheti meg.
Egy eljárás máris indul ellenünk, méghozzá a versenyeztetés elmaradása miatt. A kormányzat össze-vissza hazudozik ebben a kérdésben: bár tavaly őszig mindvégig azt állították, hogy tenderen választják majd ki a paksi partnert, ma már azt sulykolják, hogy soha nem volt szó erről. A moszkvai aláírás után arról győzködtek, hogy az unió illetékeseivel mindent megbeszéltek és nem volt kifogás, ezt Brüsszelben cáfolták és versenyjogi eljárás indul a tendereztetés elmaradása miatt. Az ügylet átláthatatlansága és a titkolódzás miatt ma még beláthatatlan, miről derül ki majd, hogy ugyancsak félrevezetés, hazugság volt.

A legnagyobb talány az, miért volt olyan sürgős megállapodni az oroszokkal Paksról. Egyrészt ezt az energetikai helyzetünk nem indokolta, még több évünk lett volna a stratégiai előkészítéshez, hiszen a jelenlegi blokkok még két évtizedig működhetnek, így lett volna időnk kivárni, hogyan alakulnak a nemzetközi trendek. Másrészt Orbánék politikai kockázatot is vállaltak azzal, hogy közvetlenül a választások előtt kutyafuttában elkötelezték az országot az oroszok mellett.

A tűzhöz közelálló forrásaink szerint ennek belső és külső okai egyaránt voltak. Az egyik fő belső ok az lehetett, hogy a megállapodással évtizedekre stabil bevételhez juttathatják a Fidesz gazdasági hátországát: a hazai vállalkozások a kiegészítő beruházásokkal együtt akár 2000-2500 milliárd forintnyi megbízást kaphatnak, és az elmúlt három év tapasztalatait látva nem kérdés, hova áramlik majd a pénz legnagyobb része. Külső okként bennfentesek között az a pletyka terjed, hogy az EU energetikai biztosa, Oettinger úr nem ellenzi a paksi beruházást, köszönhetően annak, hogy állítólag a Roszatom állásajánlattal közelítette meg. Mivel ő a májusi uniós választások után távozik a posztjáról, és az utódja nem biztos, hogy lelkesedik majd a paksi projektért, célszerűnek látszott gyorsan átfuttatni a dolgot és fait accomplit teremteni. Lehet persze, hogy mindez csak rosszindulatú rágalom.

Közönséges hazugság tehát, hogy Paks olcsó áramot fog adni. Orbánék ezt azzal a trükkel próbálják elérni, hogy az orosz hitelt úgymond nem fogják ráterhelni az atomerőműre, hanem külön államadósságként kezelik. Ezzel ismét hülyének néznek mindenkit, mert hiába nem jelenne meg ez a költség közvetlenül az árban, a törlesztést úgyis mi fizetnénk, az ország adófizető lakosai. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy ez a konstrukció egyértelműen ellenkezik az uniós szabályozással, amely tiltja az ilyen jellegű állami támogatást. Elkerülhetetlen tehát a kötelezettség szegési eljárás ellenünk, a döntés pedig előre borítékolható, lásd például a Malév ügyét, ahol a légitársaságnak tízmilliárdokat kellett volna visszafizetnie. A Fidesz-kormány ezt úgy oldotta meg, hogy hagyta bedőlni a Malévot, ezt viszont Pakssal aligha teheti meg.

Egy eljárás máris indul ellenünk, méghozzá a versenyeztetés elmaradása miatt. A kormányzat össze-vissza hazudozik ebben a kérdésben: bár tavaly őszig mindvégig azt állították, hogy tenderen választják majd ki a paksi partnert, ma már azt sulykolják, hogy soha nem volt szó erről. A moszkvai aláírás után arról győzködtek, hogy az unió illetékeseivel mindent megbeszéltek és nem volt kifogás, ezt Brüsszelben cáfolták és versenyjogi eljárás indul a tendereztetés elmaradása miatt. Az ügylet átláthatatlansága és a titkolódzás miatt ma még beláthatatlan, miről derül ki majd, hogy ugyancsak félrevezetés, hazugság volt.

A legnagyobb talány az, miért volt olyan sürgős megállapodni az oroszokkal Paksról. Egyrészt ezt az energetikai helyzetünk nem indokolta, még több évünk lett volna a stratégiai előkészítéshez, hiszen a jelenlegi blokkok még két évtizedig működhetnek, így lett volna időnk kivárni, hogyan alakulnak a nemzetközi trendek. Másrészt Orbánék politikai kockázatot is vállaltak azzal, hogy közvetlenül a választások előtt kutyafuttában elkötelezték az országot az oroszok mellett.

A tűzhöz közelálló forrásaink szerint ennek belső és külső okai egyaránt voltak. Az egyik fő belső ok az lehetett, hogy a megállapodással évtizedekre stabil bevételhez juttathatják a Fidesz gazdasági hátországát: a hazai vállalkozások a kiegészítő beruházásokkal együtt akár 2000-2500 milliárd forintnyi megbízást kaphatnak, és az elmúlt három év tapasztalatait látva nem kérdés, hova áramlik majd a pénz legnagyobb része. Külső okként bennfentesek között az a pletyka terjed, hogy az EU energetikai biztosa, Oettinger úr nem ellenzi a paksi beruházást, köszönhetően annak, hogy állítólag a Roszatom állásajánlattal közelítette meg. Mivel ő a májusi uniós választások után távozik a posztjáról, és az utódja nem biztos, hogy lelkesedik majd a paksi projektért, célszerűnek látszott gyorsan átfuttatni a dolgot és fait accomplit teremteni. Lehet persze, hogy mindez csak rosszindulatú rágalom.

Kapcsolódó cikkek

Ez az elmúlt 40 év legnagyobb átverése
Szinte gyarmati függés várhat így ránk
Orbánék ezt nemrég még hazaárulásnak nevezték
Ennek az árát is velünk fizettetik meg
Energetika: így nem csökken, hanem nő a függőségünk

Válasz

Kommunikációs zavarok a paksi szerződés körül....

A mutyizás elérte Paksot
Herczog Edit| NOL| 2014. február 5.
A szerző európai parlamenti képviselő, az európai Atomenergia Jövőjéért Fórum elnöke

Szeretném előrebocsátani, hiszek az atomenergiában. A klímaváltozás, globális felmelegedés nem vitatható – elég erről bármelyik magyar gazdát megkérdezni. A megújuló energiafélék pedig még mindig nem teljesen alkalmasak a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kiváltására.

Ha optimisták vagyunk – nem mindig könnyű, de próbáljuk meg –, akkor azzal számolhatunk, hogy Magyarország előbb-utóbb kilábal a válság szorításából. Akkor pedig a jelenleginél több energiára lesz szükségünk. Paks évtizedek óta jól működik, bővítése tehát kézenfekvő megoldás, nem véletlenül számoltak ezzel korábbi kormányok és országgyűlések is.

Az ördög persze most is a részletekben rejlik. Három kérdésre kell választ keresnünk, hogy eldönthessük: a minap nyélbe ütött Putyin–Orbán-paktum az egész ország, vagy csak a Fidesz holdudvarának érdekeit szolgálja. Először is, valóban megéri-e a tervezett mintegy háromezer-hatszázmilliárd forintért újabb két reaktort építeni? Másodszor, megfelelnek-e a magyar törvényeknek és az uniós jogszabályoknak –az EU-orosz csúcstalálkozó előtt bő egy héttel – villámgyorsan aláírt megállapodások? Végül az sem megkerülhető kérdés, hogy mennyire lesz biztonságos az így épített két új blokk?

Első kérdésünkre egyszerűen nincs válasz. Nem tudjuk, bombaüzletről van-e szó, vagy épp hatalmas lehúzásról: Orbán Viktor mindent megtett ugyanis, hogy ez ne derülhessen ki. Korábbi számítások 2400 milliárd dollár körül becsülték a költségeket. Ezek nőttek meg harmadával. Nem készültek háttérszámítások az áram piaci árának várható alakulásáról, az alternatív megoldások költségeiről sem. Vagy ha készültek is, gondosan eltitkolták ezeket. Mutyigyanús az egész. Elmaradt az ellenzékben még oly hangosan követelt politikai vita és társadalmi egyeztetés. Nem tudjuk, milyen feltételekkel vesz fel Magyarország háromezer-hatszázmilliárd forint hitelt. A harmincéves futamidőről már megállapodtak, de a kamatról még nem? Ne vicceljünk, kérem! Nem kell szakpolitikusnak lenni, háziasszonyként is megmondom: használt autót se vennék ilyen üzletkötővel, nemhogy atomreaktort!

Hogy a hivatkozott 1966-os magyar–szovjet megállapodás feljogosítja-e a mandátumának végét taposó kormányt egy ilyen megállapodásra, az legalábbis kétséges. Ahogy az is, sérti-e az alaptörvény államadósság-plafonra vonatkozó passzusait, hogy háromezer-hatszázmilliárd forintot törleszthetünk majd Oroszországnak. Arra „csak” a tisztesség és a demokratikus értékrend parancsa kényszerítené a kormányt, hogy országgyűlési vita és társadalmi egyeztetés után szülessen olyan döntés, amely 50-60 évre meghatározza hazánk energiapolitikájának irányait.

Egy azonban biztos: az uniós jóváhagyásról szóló kormányzati nyilatkozatoknak egy szava sem igaz. Hiába állítja Lázár János, Brüsszel egyáltalán nem bólintott még rá a tervre. David Cameron brit miniszterelnök mostanában szeretne két új reaktorblokkot építeni a somerseti Hinkley Point C telephelyen. A közismerten euroszkeptikus ország vezetésének eszébe sem jutott megkerülni az Európai Bizottságot ezzel a döntéssel, pedig francia – tehát uniós – cég, az EDF lesz a befektető és üzemeltető. Ilyen volumenű és ilyen hosszú távra szóló energetikai szerződés még az unión belül sem üthető nyélbe a közösség hozzájárulása nélkül. Megjegyzem, az angolok az első perctől kezdve tájékoztatják a lakosságot és a nemzetközi szervezeteket is a tervezett beruházás állásáról. Tudom, mert mint az Európai Parlament az Atomenergia Jövőjéért Fórumának elnöke, én is kapom ezeket az információs dokumentumokat.

És éppen ez, az átláthatóság problémája vezet el minket a harmadik kérdéshez, a biztonság ügyéhez. A nagy sietség, a parlament és az unió megkerülése már önmagában gyanakvásra ad okot. Az atomenergia nem játék: a tervezés első percétől kezdve az üzemeltetés évtizedein át a bontásig, a kiégett fűtőelemek elhelyezéséig minden ponton szakmai és társadalmi kontrollnak kell érvényesülnie. Mire számíthatunk, ha a projektnek már a fogantatása is ennyire szeplős?

Ha politikai és társadalmi viták, támadások – jelzem, jogos támadások –kereszttüzében jön létre a beruházás, vajon mekkora nyomás alatt kell a kivitelezőknek és a majdani üzemeltetőknek dolgozniuk? Vajon nem kell-e mindenáron tartaniuk az építési határidőket, vagy épp a megawattkvótákat, még akkor is, ha a biztonság szempontjai mást indokolnak? Ha arra gondolok, hogy 2011-ben az Országos Atomenergia Hivatal a csillebérci radioaktívjód-szivárgás ügyében csak a nemzetközi botrány után adott érdemi tájékoztatást, nem vagyok nyugodt. Ma is tartom, amit akkor írtam: „Félni nem az atomenergiától kell, hanem az emberi hanyagságtól és felelőtlenségtől.”

Félreértés ne essék, Paks bővítése előbb-utóbb elkerülhetetlen. Arra is lehet érveket találni, hogy ezt a munkát melyik piaci szereplő végezze. De az feltétlenül szükséges, hogy a parlamenti képviselők és a társadalom teljes mélységében megismerhesse a megállapodás részleteit – különösen mert ez „…az elmúlt negyven év legjobb szerződése” –, és azt, hogy valóban ez a legjobb módja e a paksi bővítésre szánt adóforintok elköltésének. Amíg a fenti kérdések nincsenek őszintén megvitatva, alaposan megválaszolva, addig számomra nyilvánvaló: bűn, sőt súlyos hiba fejest ugrani ebbe a beruházásba. Olyan hiba, amelynek esetleges árát nem én, nem Orbán Viktor és nem is e sorok olvasói fogják megfizetni, hanem a következő két-három generáció. Amíg e felvetésekre nincs kormányzati válasz, addig az egész paksi beruházásra elmondható: a felelősség „CSAK A FIDESZ”-é.

Válasz