Víz, víz, víz …

A Francia Intézet és a KvVM május 26-án tartotta a „Környezetvédelem és vízvédelem a gazdasági válság tükrében” című konferenciát, amelyet a francia nagykövet (René Roudaut) és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter (Szabó Imre) nyitott meg. A bevezető beszédeken túl, előadást tartott Kóthay László vízügyi szakállamtitkár, Sarah Feuilette, a Seine-Normandie Vízgyűjtő Ügynökség Gazdasági Főosztálya vezetője, Michaela Popovici, a Duna-védelmi Nemzetközi Bizottság /ICPDR/ képviselője és Petz Veronika, a KvVM Gazdasági Szabályozási Osztálya képviseletében.

Egyes előadások részben érintették a franciaországi vízmű-privatizációs problémákat, de a hallgatói kérdésekre válaszolva, cáfolni igyekeztek a magyarországi vízi-közmű objektumok és hálózatok várható privatizációjával kapcsolatos híreket. Szabó Imre miniszter – egy korábbi (más szervezésű) rendezvényen és a médiában már kijelentette, hogy amíg Ő a miniszter, addig ez nem történhet meg, de nem tartja lehetetlennek a külföldi befektetőknek a szolgáltatási rendszerbe történő bevonását. (Azaz víz tulajdonjogát nem adják el, de a csővezeték, a csap kinyitása/elzárása  és a díjbeszedés feletti rendelkezési jogot igen.)

Mint az köztudott, a víz a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag, amely ugyan hatalmas mennyiségben található a földön, de csak néhány százaléka iható. 10-20 év múlva az aranynál, az olajnál is többet ér majd az iható „édesvíz”, és Magyarország viszonylag jól áll a felszíni és a föld alatti mélyrétegekben fellelhető vizek tekintetében, ezért a „vízkincs-gyarmatosítók” cél-országa vagyunk.

Ha a megújuló energiaforrásokat tekintjük, egyszerűen belátható, hogy a megújuló energiaforrások, nap és a szél nem ér semmit az édesvíz nélkül. Talán erről kellene szélesebb társadalmi vitát nyitni.

=  o  =

További hír:

=========================================

LAKSZ:2009.05.02.

A működőképes vízfegyver – a XXI.sz. „biznisze”

(elektronikus üzenetben érkezett információs anyag)

=========================================

A víz egyszerű, de a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag. Óriási mennyiségben található földünkön, mégsem dúskálhatunk: nagy baj ugyanis, hogy a vízkészleteknek mindössze néhány százaléka iható, a többi sós, nehezen kiaknázható vagy fertőzött. Némely földrészen rendkívül kevés van belőle, ennek következtében évente több-milliónyian pusztulnak el vagy betegednek meg.

A vonatkozó ENSZ-normatíva szerint Magyarország egész területe aszállyal sújtott térségnek tekintendő. Hazánk mégis aránylag jól áll a víz dolgában, de ez sajnos a mostani kormányzat intézkedései nyomán minden bizonnyal hamarosan megváltozik. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a láthatatlan világkormány hihetetlenül nagy hatalmú, látható tagjai célul tűzték az ivóvízkincs privatizálását[ii]. A fokozódó lakossági ellenállást figyelembe sem veszik.

A Világbank következetesen kényszeríti a kölcsönért folyamodó országokat a vízművek privatizálására. 2004-ben például négymilliárd dollárt irányoztak elő a privatizáló óriáscégek támogatására. A kölcsönt vissza kell fizetni, tehát a privatizáló cégek minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt felhasználnak a haszonszerzésre.[iii]

Feltételezhető, sőt majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegi kormánynak nyújtott hitel egyik feltétele a magyar vízművek privatizációjának elősegítése volt.[iv] Ennek előszele már javában fújdogál. Máris napirenden van az öt állami tulajdonú regionális vízmű összevonása és a tőzsdei bevezetésre való előkészítése - ez pedig a privatizálás a "hátsó ajtón" vagy a "kutya lukán" keresztül. Hazánkban nincs annyi tőke, amennyi a felvásárlásukra kellene. Tehát ha a részvények megjelennek a piacon, a Bechtel vagy egy másik cég bejön, fillérekért megveszi a részvényeket, és ezzel a mai államvezetés megint hozzájut kéthavi pazarlás fedezetéhez. A pécsi önkormányzat is előkészületeket tesz vízműveinek eladására.[v] Sajnos a polgároknak - sem ott, sem máshol - fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk, milyen gyalázatos kizsákmányolás elszenvedői lehetnek.

Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ vízműveinek magánkézbe kényszerítése céljából.[vi] Ennek persze több oka lehet, de először nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak. Először is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket fektetne be - hacsak nem volna lehetősége a garantált nagy haszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb befektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehető legnagyobb haszon kisajtolásában? Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel- United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban – majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetven százaléka a markukba kerül.

Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.

A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresőbe: water privatization. Annyi adat jön elő, hogy nem győzi feldolgozni őket.

A Fortune magazin szerint a víz

„...a világ egyik legnagyobb üzleti lehetősége. A víz lesz az az üzlet a 21. században, amely az olaj volt a 20.-ban. Az elmúlt tíz évben három óriásvállalat csendben megszerezte mintegy háromszázmillió ember vízellátásának jogát az egész világon."

Kanada, Egyesült Államok, Európa, Ázsia és Dél-Amerika újságíróinak tizenkét hónapos nyomozása, az erről készült jelentés szerint a jövő a kétségestől a katasztrofálisig minősíthető. Amerikai és kanadai vizsgálatok szerint a jóhiszemű önkormányzatok az óriásvállalatok nagy rábeszélő technikája által sebezhetők. A létünket fenyegető veszélynek óriási irodalma van a világban. Talán a legkiemelkedőbb elemzés a Polaris Institute oldalain jelent meg 2004 januárjában Maude Barlow és Tony Clarke tollából A vízprivatizáció a Világbank legújabb piacfantáziája címmel (Water Privatization: The World Bank's Latest Market Fantasy).

Ha mindez nem elég a tömegek megmozgatására, gondoljunk a világhatalmak küzdelmeire. Egy kialakulóban lévő világkormány által mozgatott világcég a karmaiba került vízműveken keresztül teljesen megváltoztathatja az erőviszonyokat - a lakosság élni akarásának, azaz életösztönének mesterséges csökkentésével. Nem kell hozzá más, csak az ivóvízbe juttatott, agyműködést befolyásoló kémiai vegyület. Ilyenek már ma is léteznek. Lehet, hogy máris alkalmazzák ezeket? Fantáziajáték vagy valóság - ez a kérdés. A vízműveken keresztül baktériumok, vírusok bevetésével országrészek megbénítása, lakóinak kiirtása is lehetséges. Nyugodtan mondhatjuk: akié a víz, azé a világuralom.

A víz sokkal fontosabb, mint az olaj, hiszen az utóbbit ki lehet váltani más energiaforrásokkal, de a vizet semmivel sem lehet pótolni.

A mai magyar kormány ezzel nemigen törődik. A teljes nemzeti vagyont jórészt elkótyavetyélték - mára alig maradt más, mint a föld és a víz.[vii] Elszántságukból nyilvánvaló: ezek feláldozására is hajlandók a hatalom megtartása érdekében. Ha ez sikerül nekik, megérdemeljük.

Magyaródy Szabolcs író, könyvkiadó (Hamilton, Kanada)

======

Végjegyzetek

[i]  A végjegyzetek és szövegvastagítások és aláhúzások a Lakóközösségi Szervezetek Szövetsége megjegyzései.

[ii]  Nem véletlen ez a folyamat, ugyani a jelenlegi (aranyalapok nélküli pénztőke által gerjesztett) világválság arra engedett betekintést, hogy a – hatalmi alapon elrendelt és fedezet nélküli pénznyomtatásból származó – világvaluták (dollár, font, yen, euró, stb, ) mögött semmiféle fedezet nincs, ezért ezek bármikor „becsődölhetnek”. Ezek mögött már csak a „politikai és (atom-)fegyveres” hatalom áll. Egyértelmű, hogy a világgazdaságot mozgató csoportok célja az, hogy e valutákat – a csőd-közeli országoknak nyújtott hitelekkel – átváltatják olyan vagyonra (nyersanyag-kitermelő helyekre és korlátlan felhasználású kitermelési jogra), amely a XXI.sz. közepén (a levegőn és a lakható élőhelyen kívül) kizárólagosan és biztosan nagy nyereséggel és hatalmas áron lesz eladható. Ez pedig az iható víz. Beleértve a szennyvíz-elvezetést és tisztítást is, ugyanis a szennyvíz „a róka második bőre”, mert egyrészt a lakossággal extraprofitot hozó díjakat fizettetnek, másrészt az ivóvíz előállításához ingyen kapják a „nyersanyagot’.

[iii]  A LAKSZ-csoport is úgy látja, hogy az „ajándéknak” és „rendkívüli hitelcsomagnak” feltüntetett hitelek az egyik eszközrendszere a vízbázisok megszerzési folyamatának.

[iv]  Ez valószínűsíthetően így van, azonban még nem szivárogtak ki a „bizonyítékok”. Ezért szükséges lenne az információk kiadását szorgalmazni.

[v]  Nagyon valószínűsíthető, hogy ezért kapta meg a „kulturális fővárosi” címet (és a támogatást) Pécs, most viszont az ígért ellenértéket (a vízvagyont) Pécsnek is át kell adni. Különben a (pénz-) „maffia” nem lesz szívbajos. Nem zárható ki, hogy ezért kell az országgyűlési elnöknek a pécsi polgármesterségért síkra szállnia.

[vi]  Miért is került feltőkésítésre a Világbank???

[vii]  A fehér lovat már megkaptuk, csak a földet és a vizet kell átadnunk a „pénz-hordáknak”.